Jókai mindenkori népszerűségét nemcsak az átlagolvasói rokonszenv töretlenségének köszönhette, de annak is, hogy életműve az elmúlt bő egy évszázad során újabb és újabb izgalmakat keltő kihívások elé állította a honi irodalomtörténet-írást. A terjedelmes szakirodalomban számos olyan kérdés vetődött fel, amelyeknek megválaszolásával többször is próbálkoztak. A kötet négy tanulmányában a szerző néhány ilyen dilemma körüljárására tesz kísérletet.
Az első Jókai önéletrajzainak és az író szépprózáját átszelő autobiografikus szöveguniverzumnak a világába kalauzolja az olvasót.
A kérdés, amelyre a szerző választ próbál adni: milyen képet kaphatunk az önmagáról beszélő és az önmagát regényei, novellái világába belecsempésző íróról, ha az önéletrajziságot nem az író biografikus adataiból, hanem azokból a nyomokból kiindulva próbáljuk megközelíteni, amelyeket az autobiografikus írások és a fikciós szövegek számunkra felkínálnak? A kötetben helyet kap a Jókai-filológia két megold(hat)atlannak tűnő problémájával foglalkozó okfejtés is. Az egyik A gyémántos miniszter kiadástörténetének ellentmondásaiból kiindulva tesz kísérletet arra, hogy a novellát elhelyezze Jókai rövidprózai életművének kontextusában. A másik a Politikai divatok keletkezéstörténetének leghomályosabb fejezetére fókuszál, s arra keresi a választ, hogy létezett-e a regénynek a ma ismert változatánál korábbi variánsa.
A kötet utolsó írása a Szegény gazdagok recepciótörténetében a legtöbb fejtörést okozó kérdést igyekszik új köntösbe öltöztetni. Vajon ki is valójában Fatia Negra, a hírhedt álarcos bandita? A krimibe illő fordulatokkal tarkított fejtegetésben a szerző az utolsó pillanatig nyitva hagyja a kérdést.
Rólunk mondták eddigi vásárlóink
