A belvárosi fergetegben nagy a csend, ahogy zajong a város, és úgy üres, hogy teli van emberekkel. De a naplementében több lett az idegen, odakinn, a csendben. A semmi sem üres, csak hallgatag. Az arcok az úton homályosak, mind hidegek, hisz viaszból vannak, s nem mosolyognak. És szerelmek erőlködnek a naplementében, és megbújva simulnak házak falához, s csak a vers üvölt az égbe, hogy hallják, hogy meghallják, mennyivel szebb lehet az élet...
Egy verseskötet az élet démonjaival, hogy hallják, hogy érezzék az életet, kik csak fásultan leélik azt...
Rólunk mondták eddigi vásárlóink
